Azok, akik olvasták már az új kötetem kéziratát (teszolvasók, szerkesztő, kiadó), gyakran megjegyzik, hogy a novellák nagy részét jellemzi a természetközeli szemléletmód, a saját, intim közegtől a kozmosz felé való nyitás. Kérdezik, hogy szándékomban állt-e ráirányítani az olvasók figyelmét a természet és ember kapcsolatára.
Gondolkodtam ezen. Nem egyszerű a saját történeteimet objektív szemüvegen keresztül analizálni, de azt gondolom, hogy kifejezetten ökokritikus célok nem vezéreltek az alkotás alatt, bár nem áll tőlem távol az ökokritikai szemlélet. 

Ami ezek szerint dominánsan megjelenik a novellákban, az a saját megélési és életviteli folyamataim. A természet mindenhol jelen van, mikro és makro állapotban az életemben, erős pozitív felhanggal, az emberrel szinte szétválaszthatatlan egységben. A természet tisztelete, védelme éppoly egyértelmű számomra, mint az, hogy annak mi magunk is szerves alkotóelemei, alkotó- kisistenei vagyunk. (Hamvas Béla után: az ember, mint mikrotheosz)
Habár a táj, a természet már a kezdetek óta megjelenik az irodalmi művekben – gondoljunk csak a népművészetre, a természetlírára, tájleíró prózára – a rousseaui természet még erősen negatív felhangú volt, szinte a társadalmi értékek ellentéteként jelent meg. Csak jóval később, a romantikában vált a természet ereje és hatása pozitívvá, megnyugtatóvá, amit szinte dicsőíteni illett.

A XIX. századi irodalom megteremtette a „meghitt természetet”. A ház körüli virágoskert, a szántók látványa, az utca mögötti fenyvesek susogása. Ami közel van hozzánk, amiben élünk. És valljuk be, a természet szó mindenkinek más-más tartalmat hordoz, hiszen erős érzelmi töltete van, rárakódnak az egyéni, sajátos tapasztalatok, sőt, nemcsak az emocionális, hanem a morális kérdéskört is megmozgatja. A TÁJ- ba beletartozik az ember is. Amilyen a TÁJ, olyan az ember is, akihez a sajátos táj tartozik. Talán ez a megközelítés, ami az én írásaimban megjelenik: az ember interaktív flow-ban él a szűkebb és tágabb környezetével, a növényekkel, az állatokkal, az ásványokkal. Éppen ezért az én felfogásomban a növények, állatok, ásványok, vizek nem ÉRTÜNK, emberekért vannak itt, hanem VELÜNK élnek, lélegeznek.

A földi lét ember és természet egymásra utalt, tiszteletteljes, közös megtapasztalása. Hiszek a természetvédelemben, a vega/vegán életmódban, az ember és természet közös gyógyulásában.
És ez benne van a novellákban.
 
 
 

Kapcsolódók