Irodalomterápia: Az igazi, 1. rész kezdőlap
Az irodalom lélekemelő, „önmegismertető” hatása 1.

 
Az irodalom személyiségfejlesztő hatásáról sokat hallhattál, a közelmúltban több olyan terápiás szemlélet is kialakult, mely egyéni vagy csoportos foglalkozások keretében használja fel az irodalmat, fejlődésre vagy éppen elakadások gyógyítására. Ha hitelesen körbejárjuk a témát, akkor meg kell állapítanunk, hogy az irodalom áldásos hatása spontán is megnyilvánul minden olyan esetben, amikor valaki elolvas egy regényt, verset vagy megnéz egy színházi előadást.
Ebben az írásomban megmutatom, hogyan képzeld el ezt a fejlesztő folyamatot. Példaként Márai Sándor Az igazi című regényét hozom, mely már 1941-ben - a megjelenés évében- is hatalmas sikert aratott olvasói körökben, és azóta is az egyik legismertebb és legkedveltebb könyve az írónak. A mű nagyszerű példa az önismeret fejlesztésére, hiszen eleve két részből áll, az olvasó betekintést nyerhet egy zátonyra futott házasság részleteibe, először a férj, majd az első feleség (ahogy Márai nevezi: „a valóságos”) szemszögéből. Az, hogy a mélylélektani dráma mennyire értékes szerepet töltött be Márai életében is, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az író évekkel később kiegészíti, hozzáírja a harmadik részt Judit...és az utóhang címmel, mely immáron a második feleség („a másik”) nézőpontján alapszik.
Adott ugyanazon élethelyzet, de mindig más-más realitásból, megélésből értelmezve. A kulcsszó itt a befogadás. Az író ugyanis nem ítélkezik, nem bírál, kínzóan őszinte mondataival csak mesél. És itt jössz te, kedves olvasó, aki reagálsz a tényekre. Létrejön egy interaktív energia a történet és közted, a mű és befogadója között.  
Ki lesz az a karakter, akivel könnyedén tudsz azonosulni? Mely „tételmondatokat” fogadod el ösztönösen igaznak, és melyeknél lépsz egyet hátra:

Mindannyian máshogy lépünk kapcsolatba egy regénnyel. Lesznek oldalak, ahol elidőzünk, megannyi érzést, gondolatot ébreszt bennünk a szöveg. Meglehet, hogy testi tüneteket is tapasztalunk egy-egy résznél (sírás, gyomorgörcs vagy jóleső borzongás a bőrön). Ugye neked is volt már hasonló tapasztalatod? Én még a nyár elején olvastam egy novellás kötetet, melynek néhány története olyan intenzív testi tüneteket hozott elő belőlem, hogy időnként meg kellett állnom, pihennem egy kis időre. Gyakran fel is tettem magamnak a kérdést: mi ennek az oka? Mi köze ennek a szövegnek az én megéléseimhez, az én testemhez?Na nem, ez nem így van. Én nem így gondolom.

Miért mondja ki a regényben a feleség, az első részben, hogy „Nincs igazi”? És miért cáfolja ezt meg a férj pár oldallal később: „Nem igaz, hogy nincs igazi”?
Van egyáltalán objektív igazság? Vagy megengedhetjük magunknak a saját igazságunkat?
Most, hogy újra elővettem a könyvet, találtam benne egy nagyon érdekes „kiszólást”, melyet az író akár az olvasónak is címezhetett:
„Most figyelj jól. Én is figyelek. Lelkembe nézek és nagyon figyelek. Igazságot hirdetek, az igazat kell vallanom.”
Maradj velem a következő bejegyzésre  is, és megmutatom neked Márai „tételmondatait” az IGAZI témakörben, majd egyszerű ötleteket adok ahhoz, hogyan tudod ezt a saját önismereti fejlődésedre fordítani.
 
 
 
 

Legfrissebbek

Cassiopeia

Természet és irodalom

Párkapcsolati grafológia

A vers, mint mantra

Transzgenerációs szemlélet

Férfi vagy nő írta-e?

A kívánság

Noklapja.hu interjú

Femcafe.hu interjú

Ezüst csillogás

Adventi hangolódás irodalomterápiával

Gyógyító írás a gyakorlatban

Kosztolányi: Édes Anna kiállítás

Az ösvény (novella-részlet)

Vakon hinni

Hazugságjegyek a kézírásban 2. rész

Hazugságjegyek a kézírásban 1. rész

A Csigaház igazi kincseket rejt