Nagyon sok magyar szerző van, aki kedves a szívemnek, tavaly ilyenkor Dr. Buda László, Tisza Kata és Orvos-Tóth Noémi köteteit forgattam, pár napja pedig régi kedvencemtől, az amerikai Irvin D. Yalomtól választottam könyvet. A szerző pszichiáter és pszichoterapeuta végzettségű, írásaiban szakmai meggyőződéseit fiktív elemekkel ötvözi, melynek végeredménye mindig egy izgalmas és tanulságos lélektani tapasztalat. Magyarra fordított, legismertebb kötetei: Amikor Nietzsche sírt, A Spinoza-probléma, Halálról és életről, Terápiás hazugságok, Szemben a nappal.
Választásom idén A magyar macska átka című kötetre esett, melyben Dr.Yalom hat pszichoterápiás mesét dolgoz fel. A történetek szinte mindig valódi, megtörtént terápiás elakadásokból indulnak ki, amit egy ponton a szerző fantáziája továbblendít egy olyan szabad dimenzió felé, amiben az olvasó nemcsak a karaktereket értheti meg jobban, hanem önmagát is kíváncsian faggatni kezdi.

Kíméletesen őszinte írások életről, halálról, szenvedélyről, művészetről és elsősorban arról, hogy mi az életünk legmélyebb célja.
„Szükségünk van a művészetre, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba, írja Nietzsche. Ezért én a magam részéről a kreativitást tartom az Arany Ösvénynek és egész életemet, minden tapasztalatomat és elgondolásomat afféle belső komposztolóvá alakítottam, amelyből időről időre megpróbálok valami új és csodálatos dolgot teremteni.” – Irvin D. Yalom, A magyar macska átka, Park Kiadó, 2022❤️