Adventi hangolódás irodalomterápiával kezdőlap
Adventi hangolódás irodalomterápiával
 
Az adventi időszak nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy elgondolkozzunk a karácsonyhoz, mint fényhozó ünnephez való viszonyunkon. Ebben az időszakban a belső munka a legfontosabb, hogy a fenyőfa alatt majd megfelelő szív-állapotban tudjunk találkozni önmagunkkal és szeretteinkkel.
A karácsony lelkiállapot. – olvashatjuk Szabó Magda sorait.
Szabó Magda Daloljanak itt angyalok kötetéből hoztam neked a Karácsonyi víziók című történetet.
A legszerencsésebb az lenne, ha az adventi készülődésben tudnál időt szakítani arra, hogy elolvasod ezt a rövid történetet. (összesen 9 oldal)
Ha mégsem tudod ezt megoldani, akkor is érteni fogod a következő írásomat, mert a történetből kigyűjtöttem neked azokat a tételmondatokat, amelyek segítségével akár pár perc alatt is lehetőséged lesz egy belső utazásra, ahol a lelkedet fénybe öltöztetheted.
 
Hogyan haladj a tételmondatokkal?
  • Olvasd el az elsőt!
  • Figyeld meg, hogyan érintenek a kijelentések!
  • Milyen mértékben tudsz azonosulni velük?
  • Milyen viszonyban vannak a saját tapasztalataid Szabó Magda szavaival, tapasztalataival? Hasonlóak vagy különbözőek? Bármi is legyen a válaszod, gondolkodj el azon, hogy mi lehet az oka?
  • Eszedbe jut-e bármi az idézettel kapcsolatban? Van-e hasonló emléked a saját gyerekkorodból?
  • Eszedbe jut-e bármi kiegészítés vagy további gondolat az idézet kapcsán?
  • Olvasd el újra, majd csukd be a szemed! Bekapcsol-e bármilyen testi tünet, esetleg emlék? Bármit is tapasztalsz, fogadd el szeretettel! Ne ítélkezz!
  • Ha átírhatnád a tételmondatot, hogyan tennéd? Mit változtatnál rajta?
  • Lépj tovább a következő tételmondatra!

Tételmondatok:
  1. „Az ünnepek közül legjobban a karácsonyt szerettem.”
  2. „Minden megszépült, elvesztette hétköznapi jellegét, szokatlanná, sőt pompázatossá vált ... minden titokzatosan megszépült a körbefutó ezüstszalagtól.”
  3. „Apámat abban a hitben nevelték, hogy a karácsony a szeretet ünnepe s a szülői áldozatkészség és gondoskodás, az anya és apa örömvarázsoló keze kell, hogy akkora élmény legyen a gyermek számára, mint a szárnylebegés.”
  4. „Engem karácsony estéjén nem csukott ajtószárnyak mögül kihangzó csengőszó hívott be a szikrázó fához, ott állhattam, mikor anyám meggyújtotta a gyertyákat meg a csillagszórót s érezhettem, hogy a semmiből a papír- ezüstszál- üveggömb élettelenségéből egy feldíszített fa fényei között hogyan lesz csakugyan ünnep, a családé, az otthoné, az édes biztonságé, azé a minden utamat oly híven kísérő, állhatatos szereteté, mellyel a szüleim szerettek.”
  5. „A karácsony – mondta apám –, lelkiállapot, nem étkezés.”
  6. „A vendég, anyám nagynénje...beszélt arról, hogy milyen iszonyúak az esték egyedül, s mennyire fél a magányos ünneptől.”
  7. „Az ünnep, az Ünnep, amit vártam, aminek a fogadására készültem, hirtelen belépett az ajtón, havas volt, kipirult, hideg s hirtelen kézzelfogható, elérhető közelségben állott mellettem, mint egy élőlény, csillag szeme volt, ezüsthaja, bő ruháján villogó boák és hangja is volt, szólt hozzám, azt mondta: öregség, és azt is mondta, hogy részvét és irgalom.”
  8. „Az élmény, hogy nem vagyok már gyermek, s hogy attól a pillanattól fogva, melyben mások magányához és szomorúságához tudom idomítani életem egy szeletkéjét, az ünnephozó szarvaskák szánkóján hirtelen tovacsilingelt a gyermekkorom, szédítő volt, megríkató, felemelő.”
 

Legfrissebbek

Cassiopeia

Természet és irodalom

Párkapcsolati grafológia

A vers, mint mantra

Transzgenerációs szemlélet

Férfi vagy nő írta-e?

A kívánság

Noklapja.hu interjú

Femcafe.hu interjú

Ezüst csillogás

Adventi hangolódás irodalomterápiával

Gyógyító írás a gyakorlatban

Kosztolányi: Édes Anna kiállítás

Az ösvény (novella-részlet)

Vakon hinni

Hazugságjegyek a kézírásban 2. rész

Hazugságjegyek a kézírásban 1. rész

A Csigaház igazi kincseket rejt