„Este aztán alig vártam, hogy mindenki elaludjon, fél tizenegykor készítettem egy liter erős fekete teát és magamra csuktam a dolgozószoba ajtaját. Meggyújtottam az előzőleg bekészített füstölőt és elindítottam a mantrákat. A szanszkrit szöveget ugyan nem értettem, de az ünnepélyes hangvétel már önmagában is megnyugtatott. Az ajánlást még egyszer figyelmesen átolvastam, a kiválasztott mantra szövegét kiírtam egy papírlapra:
Aad guray namey
Jugaad guray namey
Sat guray namey
Siri guroo davy-ay namey.
...A fehér ingekhez világoslila, a sötétekhez sötétkék fonalat használtam. Sorra vettem minden olyan inget, amit Gergő mostanában használt. Rajzoltam, befűztem, hímeztem, levágtam, csomóztam. Dúdoltam, motyogtam, görnyedtem, nyújtóztam. Könnyeztem. Hímeztem, hímeztem és hímeztem. Hajnali négy óra tíz perckor ott lógott a gardróbban a kilenc ing. A kilenc inggel egyetlen éjszaka alatt titokzatos intimitással kötődtem össze. Jobban ismertek bárkinél.”