Vakon hinni kezdőlap
A férfi a kerthelységben ült egy félreeső asztalnál. Becsukott szemmel élvezte a csendet. A nap aranyba burkolta, fény sziluett pulzált egész teste körül. Háta mögül Nátán közeledett felé, hangosan üdvözölte testvérét:
– Nahát bátyám, te semmit nem változtál, pedig vagy száz éve nem láttalak! – ölelte át hosszasan. – Rohantam, ahogy meghallottam, hogy visszatértél. Nem gondoltam, hogy látlak még valaha.
– Reméltem is, hogy még ma megünnepeljük! Mutasd magad! – fürkészte közelről Nátán arcát a férfi. – Látom megmaradt a lelkesedésed – ült vissza az asztalhoz. – Hát az öreg, hogy van? Haragszik még rám, vagy már el is felejtett azóta?
– Egy darabig fortyogott, mikor megtudta, hogy elmentél, de aztán kinevezett mást a helyedre.
– Jól van ez így, senki sem pótolhatatlan. Majd csak megbékél, ha viszontlát.  Urrá lett rajtam a vágyakozás, a kíváncsiság, tudom, ez nem a legnagyobb erény, de azért nem is bűn. Még mifelénk sem. 
– Azt mondják, hogy át fog helyezni, olyan messzire a Földtől, amennyire csak lehetséges.
– Mindegy nekem hova. Bármilyen szolgálatot kész vagyok elfogadni, amit felajánl ezután – kacsintott a férfi.
– És mondd csak - húzódott közelebb testvéréhez Nátán, – megérte?
A másikat nem lepte meg a kérdés. Számított rá, hogy előbb- utóbb előrukkolnak majd vele.
Nagyot sóhajtott, majd visszakérdezett:
– Tudod te Nátán, mi az a hit? Hogy milyen vakon hinni valamiben?
A fiú lesütötte tüzes arcát és intett a fejével, hogy nem tudja.
Majd mindketten elgondolkodtak.
 A teljes bizonyosságban élve ismeretlen ez a szó.
A csendben lágy fuvallat lebbentette meg hajukat és lenge öltözetüket. Beleborzongtak. Aztán Nátánból kikívánkozott még valami:
– Pontosan mennyi ideig voltál távol?
– Pontosan 83 földi év, 9 hónap, hét nap és tizenkét óra. Igaza van az embereknek testvérem, elröpült, mint egy pillanat.
         Ekkor egy hírnök szállt be a kertbe és fényes trombitáját a magasba emelte:
– A Mindenható hívatja a teljes mennyei udvartartást!  A kerubokat és a szeráfokat is – biccentett jelentőségteljesen a fivérek felé.

Legfrissebbek

Könyvbemutatóval egybekötött dedikálás

Olvasmányok őszre - Irvin D.Yalom kötetei

Az olajfa (novella-részlet)

Mese az egyezségről (részlet)

Jaguár-erő (részlet)

Cassiopeia

Párkapcsolati grafológia

A vers, mint mantra

Transzgenerációs szemlélet

Férfi vagy nő írta-e?

A kívánság

Noklapja.hu interjú

Femcafe.hu interjú

Ezüst csillogás

Adventi hangolódás irodalomterápiával

Gyógyító írás a gyakorlatban

Kosztolányi: Édes Anna kiállítás

Az ösvény (novella-részlet)

Vakon hinni

Hazugságjegyek a kézírásban 2. rész

Hazugságjegyek a kézírásban 1. rész

A Csigaház igazi kincseket rejt

Elérhetőségem:

Sajtókapcsolat:

Üzenet küldése:

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek.

Elengedhetetlen
Statisztikai és marketing