Vakon hinni kezdőlap
A férfi a kerthelységben ült egy félreeső asztalnál. Becsukott szemmel élvezte a csendet. A nap aranyba burkolta, fény sziluett pulzált egész teste körül. Háta mögül Nátán közeledett felé, hangosan üdvözölte testvérét:
– Nahát bátyám, te semmit nem változtál, pedig vagy száz éve nem láttalak! – ölelte át hosszasan. – Rohantam, ahogy meghallottam, hogy visszatértél. Nem gondoltam, hogy látlak még valaha.
– Reméltem is, hogy még ma megünnepeljük! Mutasd magad! – fürkészte közelről Nátán arcát a férfi. – Látom megmaradt a lelkesedésed – ült vissza az asztalhoz. – Hát az öreg, hogy van? Haragszik még rám, vagy már el is felejtett azóta?
– Egy darabig fortyogott, mikor megtudta, hogy elmentél, de aztán kinevezett mást a helyedre.
– Jól van ez így, senki sem pótolhatatlan. Majd csak megbékél, ha viszontlát.  Urrá lett rajtam a vágyakozás, a kíváncsiság, tudom, ez nem a legnagyobb erény, de azért nem is bűn. Még mifelénk sem. 
– Azt mondják, hogy át fog helyezni, olyan messzire a Földtől, amennyire csak lehetséges.
– Mindegy nekem hova. Bármilyen szolgálatot kész vagyok elfogadni, amit felajánl ezután – kacsintott a férfi.
– És mondd csak - húzódott közelebb testvéréhez Nátán, – megérte?
A másikat nem lepte meg a kérdés. Számított rá, hogy előbb- utóbb előrukkolnak majd vele.
Nagyot sóhajtott, majd visszakérdezett:
– Tudod te Nátán, mi az a hit? Hogy milyen vakon hinni valamiben?
A fiú lesütötte tüzes arcát és intett a fejével, hogy nem tudja.
Majd mindketten elgondolkodtak.
 A teljes bizonyosságban élve ismeretlen ez a szó.
A csendben lágy fuvallat lebbentette meg hajukat és lenge öltözetüket. Beleborzongtak. Aztán Nátánból kikívánkozott még valami:
– Pontosan mennyi ideig voltál távol?
– Pontosan 83 földi év, 9 hónap, hét nap és tizenkét óra. Igaza van az embereknek testvérem, elröpült, mint egy pillanat.
         Ekkor egy hírnök szállt be a kertbe és fényes trombitáját a magasba emelte:
– A Mindenható hívatja a teljes mennyei udvartartást!  A kerubokat és a szeráfokat is – biccentett jelentőségteljesen a fivérek felé.

Legfrissebbek

Párkapcsolati grafológia

A vers, mint mantra

Transzgenerációs szemlélet

Férfi vagy nő írta-e?

A kívánság

Noklapja.hu interjú

Femcafe.hu interjú

Ezüst csillogás

Adventi hangolódás irodalomterápiával

Gyógyító írás a gyakorlatban

Kosztolányi: Édes Anna kiállítás

Az ösvény (novella-részlet)

Vakon hinni

Hazugságjegyek a kézírásban 2. rész

Hazugságjegyek a kézírásban 1. rész

A Csigaház igazi kincseket rejt