Az ösvény (novella-részlet) kezdőlap
"Amikor rálépsz az ösvényre, bezárul mögötted a város és sűrű ködként száll le hátadra a Csend. Fehér arzénként folyik szét kéklő ereidben és éget, amerre utat tör magának. Hiába viszel magaddal innivalót, szomjazni fogsz, hiába van zsákodban ennivaló, éhezni fogsz újra és újra. Annyi tapasztalat után is szomjazni fogsz a szellem csábítására és sóvárogni fogsz a test örömére. Beléd kapaszkodnak erős indák, durva ágak és gyenge kacsok, húznak beljebb és beljebb. A legsűrűbb lombokban tudsz meg magadról valami újat: fenségeset vagy éppen iszonyatost. Amíg az ösvényen a lábad, szemeidből fehér arzén buggyan ki és földig mossa arcodat. Minden alkalommal ismeretlennek és titokzatosnak látod, nem tűnik fel, hogy jártál már itt milliószor. Majd eljön a pillanat, hogy maradnál örökre, begyökereznél a vörös sziklák mellé, mint a fák és a szirmot bontó virágok. De jól tudod: nincs örökre. Legvégül minden ösvény kidob a fényre, kitárulnak újra a kapuk. Mindkét kezed az arcod elé kapod, míg megszokja szemed újra a világosságot és eltart egy darabig, hogy abba tudd hagyni a hunyorgást."

Legfrissebbek

Jaguár-erő (részlet)

Cassiopeia

Természet és irodalom

Párkapcsolati grafológia

A vers, mint mantra

Transzgenerációs szemlélet

Férfi vagy nő írta-e?

A kívánság

Noklapja.hu interjú

Femcafe.hu interjú

Ezüst csillogás

Adventi hangolódás irodalomterápiával

Gyógyító írás a gyakorlatban

Kosztolányi: Édes Anna kiállítás

Az ösvény (novella-részlet)

Vakon hinni

Hazugságjegyek a kézírásban 2. rész

Hazugságjegyek a kézírásban 1. rész

A Csigaház igazi kincseket rejt