Egészen ötéves koromig mi sem volt természetesebb, minthogy minden anya azért létezik, lélegzik, hogy mi gyerekek mindig elégedettek legyünk, hogy biztonságban csibészkedhessünk naphosszat vagy szipoghassunk a vállukon életfogytiglan. Csak később, sokkal később döbbentem rá, hogy anyámnak önálló élete és akarata van, és előbb-utóbb el fogja engedni a kezemet. Azt is csak később mutatták meg az égiek, hogy az élet veszélyesebb és félelmetesebb annál, mint amit az otthon kályhameleg puhaságában megtapasztalhattam. Kinyílt a szemem a világra és rájöttem, hogy nekem ritka rejtélyes anyám van.
Azt hiszem, nagycsoportban kezdődött, a Tündérkert Óvodában. Egyik délután az óvodai öltözőbe több anyuka is egyszerre érkezett. Késő tavaszi nap volt, egyikük, a mellettem öltöző Ferike anyukája már szandált viselt. Ahogy lehajoltam, hogy áthúzzam a kinti cipőmet, megakadt a szemem színes körmein. Nem a lakk zavart meg. Az ujjak formája, száma és a lábfej kecsessége volt számomra szokatlan.
   – Elbambultál? – kacagott fel anyám a hátam mögött. – Gyere, siessünk, mert elfogy az összes tejes kifli a közértben – hadarta, miközben leguggolt mellém és segített az engedetlen cipőfűzőkkel.
Nem kérdeztem, hogy miért. Csak figyeltem. Hazafelé megbámultam a nők lábát. A közértben szembejött egy anyuka, hatalmas pocakkal babakocsit tolt a sorok között, hosszú nyári ruhája alól kikandikált meztelen lábfeje. Formás ujjait saruja bőrkötői választották el egymástól, a befőttek között átkukucskálva jobban szemügyre vehettem pirosra lakkozott körmeit. A kasszánál egy idősebb anya fegyelmezte nagylányát, aki rágógumilufikkal csattogott és flegmán válaszolt a pénztáros néninek. Lesütöttem a szememet. A lány fehér edzőcipői mellett anyja nyitott papucsán ismét elgondolkodtam. Hogy nem tűnt nekem ez eddig fel?
Mire hazaértünk, már sejtettem az igazat. Az én anyám más. Csak neki van négy, szokatlanul rövid ujja és apró, mancshoz hasonlító kerek talpacskája. Erős körmei boltívesen nőttek, mint az állatok karmai. Addig a napig sosem tettem fel magamnak a kérdést, hogy nekem miért van öt ujjam és miért különbözünk ennyire anyámmal.