A kézírásunk egy nagyon érzékeny tükör. Nemcsak azt mutatja meg, hogy mi rögzült életünk eddigi évei alatt a személyiségünkben, vagyis a törekvéseinket, erősségeinket, gyengeségeinket, önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunkat, hanem bizony a pillanatnyi lelkiállapotunkat is. 

Hogy lehet, hogy a lelkünkben, szellemünkben dübörgő késztetések ilyen érzékenyen elárulják magukat a kézírásban? Gondolj csak bele! A tested nem hazudik. Az idegrendszer nem tud hazudni. Megtanulhatod letagadni, palástolni tudatos fortélyokkal, hogy milyen vagy valójában, még a mimika és gesztusok szintjén is lehet valamennyire kontrollálni az ösztönös viselkedést, rezdüléseket, hogy az árulkodó jelek leleplezetlenek maradjanak, de a kézírásod elárul!

Egyik bölcs tanárunktól gyakran hallhattuk a következő mondatot: „Ha van mit titkolnod, akkor ne mutasd meg az írásodat!”
A kézírás ugyanis olyan finom és végtelenül összetett, ráadásul nagyon gyors produktum, amit megváltoztatni úgy, hogy továbbra is természetesnek és gördülékenynek tűnjön...aligha lehet. Ez az oka annak, hogy hosszabb duktumot (írásmintát) lehetetlen hamisítani. Nem tud az agy egyszerre annyi fele figyelni, hogy összerendezetten átprogramozza az írás-folyamatot. Hamar kibújik a szög a zsákból. De nézzük ennek a jó oldalát! Ha az írásunk megmutatja azt, hogy kik vagyunk valójában, abból mély önismeretre tehetünk szert. És nem utolsó sorban: senki sem tudja hamisítani a kézírásunkat. A védjegyünk lesz.
 

Van saját tapasztalatom arra nézve, hogy visszafele viszont működik. Szándékosan nem tudsz változtatni – alapvetően és gyorsan – a kézírásodon, de ha a személyiségedben elmozdulások történnek, akkor ez bizony szembetűnő lesz a soraidban is! 

Amikor elkezdtük a grafológus képzést, tanáraink kérték, hogy írjunk 15-20 sort, nyugodt körülmények között, megszólítással, aláírással. Meg is mondták, hogy a képzés végén kérnek majd egy hasonlót és a két mintát össze fogjuk vetni. Akkor még vállat rántva tettük meg, hiszen nem voltunk tisztában azzal, – lelkes érdeklődők voltunk tulajdonképpen, – hogy milyen egyértelmű színvallás lesz ez a két levél.

A szakdolgozatomat írom. És pár napja eszembe jutott a két írásminta. Akartam is meg nem is. Végül csak lemértem. Mert bizony, órákat dolgozol azért, hogy legyenek adataid, majd újabb órákat azért, hogy értelmezni tudd az adatokat. Egy grafológus sem von le messzemenő következtetéseket megérzésből vagy ránézésből. A gyorselemzéshez pedig több éves rutin kell!

Miben más a két minta? Számtalan dologban. Megváltozott az oválolok (ovál középbetűk) mérete és egymáshoz való viszonya, aminek a jelentése az, hogy elmozdulások történtek az önismeretben és az önértékelésben. A kreatív jellemzőkből (egyéni formák, kreatív összekapcsolások, ligatúrák) jóval több figyelhető meg a későbbi mintán. Az írás összességében sokkal természetesen, oldottabb lett. Sodrásában és tériségében (térben való elhelyezésben) jóval harmonikusabb a második írásminta.

Következtetésként megállapíthatom, hogy grafológia szakképzés amellett, hogy ad egy új szakmát, erős személyiségfejlesztő hatással bír. Ezalatt a színes két év alatt a szakmai ismeretek mellett mérvadó önismereti tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, melyek természetesen beépültek a személyiség mélyebb rétegeibe is.
Tanulni tehát életünk végéig érdemes!